E-szülő akadémia

Leírás:

Az E-szülő akadémia megvalósítása hozzájárul a családok társadalmi szerepének megerősítéséhez, életvezetési kompetenciájuk fejlesztéséhez. A fiatal pároknak a családi életre, a párkapcsolati konfliktusok megoldására segítséget és javaslatokat ad. Felhívja a figyelmet a gyermeknevelési problémákra és az életkornak megfelelő nevelési módszereket és eszközöket javasol.

Az ember évtizedek óta családi kötelékben él. A család nem különálló egyének halmaza, hanem erős kötelékkel egymástól függő családtagok csoportja, amely csoport rendszerként működik. Itt bontakoztatja ki személyiségét, itt tanulja meg szűkebb és tágabb környezete szabályait, az adott társadalom elvárásait. A család funkciójának elsődlegességét meghatározza, hogy a fogantatás pillanatától benne élünk, tagjaitól tulajdonságjegyeket öröklünk, s a családi minta érzelmi és viselkedési modelleket épít be a személyiségbe.

A házasság tartós szerelmi/szeretet kapcsolatban jön létre, a házastársak/szülök között egy olyan szimbiotikus szövetség, amelyben az egyik félnek a másik kiegészítésével fokozódik az energia szintje.

A szülők szövetsége ebben az igen szoros szeretet kapcsolatban érvényesül.

Ismernünk kell, hogy a család az érett, hosszú távú tervezésre, kapcsolatokra képes személyiség kifejlődésének alapja. A gyermek „közjó”, a legfontosabb befektetés az egész társadalom jövője érdekében. A felnövekvő gyermeknek testi-lelki fejlődéséhez elsősorban a bizalom és a megbízhatóság szükséges, ezen felül még a megfelelő környezet. Janne Matlary Sigrid Undset írónő A Család és az Állam című tanulmányából idézve:

„A gyermekek harmonikus fejlődésének az a feltétele, hogy legyen valaki, aki mindig- akár éjjel, akár nappal-hajlandó odafigyelni a felnövekvő kicsinyekre”

A modern pszichológia talán legfontosabb alapfogalma az ősbizalom. Az emberi személyiség, a megszülető ember biológiailag, de főleg pszichológiailag rendkívül éretlen. Az első időszak, az első három év anya-gyerek, illetve szülő-gyerek kapcsolata meghatározó az ősbizalom állapotának a kialakulásában. A szülő a világról formált meggyőződése szerint neveli a gyereket, ez pedig saját gyerekkori tapasztalataiból ered. A szülő nem csak a társadalom erkölcsi és viselkedésszabályait közvetíti, hanem azt az érzést is, hogy bízhatunk-e a körülöttünk lévő világban. Az ősbizalommal rendelkező ember mer hosszú távú kapcsolatokat építeni, általában mer nyitottan és bizalommal fordulni mások felé, mer a jövőben gondolkozni, hosszú távra tervezni, megbízhatónak tartja magát, akiben mások is bízhatnak. Olyan hihetetlen pszichológiai, személyiségfejlődési kincset gyűjt össze az első években az ilyen légkörben nevelkedő gyermek, hogy ha ezt az ajándékot, ezt az alapot megkapja, utána a társadalomban a nehézségekkel, sokkal könnyebben fog megbírkozni, és általában képes tartós, teherbíró párkapcsolatra, barátságra.

A fiataloknál kétféle motiváció, a családalapítás, gyermekvállalási vágy és a függetlenség vágya könnyen átbillenhet az utóbbi felé, ha igen nagy nehézségekkel kell szembenézniük.

A családalapítás a bizalom kalandja, jövőképet feltételez, ezért veszélyesek azok az önrontó körök, amelyeket a gyermekek szüleiktől, szüleik válásából magukkal hoznak.

Az a család, ahol az ember felnő, nagy szerepet játszik abban, hogyan érzi magát az egyén testi, lelki szociális értelemben, hogyan tudja alkalmazkodóképességét, külső- belső egyensúlyát megőrizni, önmagával, embertársaival és a világgal való harmóniáját tartósan megóvni.

A sikeres családi élet, mint talán a legfontosabb emberi érték a gyermekek sokoldalú, harmonikus kibontakozásának sikerében, és az édesanyák, édesapák boldogságában, testi-lelki egészségük, munkaképességük megőrzésében, a nagyszülőknek a gyermekeikben és unokáikban való örömében kereshető.

A családon belül megtanuljuk a kölcsönös alkalmazkodást, egymás segítését, az együttműködés képességét, a másik igényeire való reagálás képességét, a megbánást és a megbocsátást, az egészséges életvezetést, az összetartozás és szolidaritás újraértelmezését, a szeretet-ápolás erejét és a hagyományápolást, belefoglalva a családot az új kapcsolattal is gazdagítani tudást.

Az E-szülő Akadémia segíteni szeretné a fiatalok családi életre való felkészítését, hogy rendelkezzenek megfelelő ismeretekkel a konfliktusok kezeléséhez, önismeretük fejlesztéséhez és rendelkezzenek probléma-megoldási technikákkal. Az Akadémia keretében megismerhetik a munka és a család időbeosztásával és feladataik megosztásával kapcsolatos ismereteket.

Az E-szülő Akadémia fontosnak tartja, hogy a családok, fiatal házasok és nehézsorsúak a saját prevenciójuk segítésére, gondjaikra és mindennapi életvezetésükre egyaránt megoldási javaslatokat kapjanak. A szülök, és leendő szülök javaslatokat és széleskörű ismereteket kaphatnak a gyermeknevelésről, gondozással kapcsolatos korszerű nevelési módszerekről.

A szeretet nyújtáshoz, a testi-lelki igények kielégítéséhez, a családi életre neveléshez fontos tudni, hogy önmagunkat neveljük, hogy gyerekeinket nevelhessük.



Blogbejegyzés 1

Színgyógyászat

Szeretnéd, hogy a mindennapjaid egészségesebbek és mosolygósabbak legyenek? Fontos számomra, hogy másoknak átadjam a tudásom, megosszam a tapasztalataim, hisz én is sokat tanultam a tőlem tapasztaltabbaktól. Öröm számomra, ha adhatok a megszerzett tudásomból. Mint egészségtan tanár felfigyeltem arra a jelenségre, hogy környezetemben sokan hordanak fekete színű ruhákat. Az arcuk szomorú és fáradtságra panaszkodnak, úgy gondolom ezért is fontos a tudatosság a színek használatában, hogy ne legyünk ilyenek. Érdemes elkezdeni a színek tudatosabb használatát, hiszen az egészséget az egészséges színekről is fel lehet ismerni. „Az egészséget az ember teremti és éli meg mindennapi élete díszletei között, ott ahol tanul, dolgozik, játszik és szeret.” Ottawa-Charta A színek érzelmi és hangulati változást idéznek elő bennünk. Nézzünk körül a szobánkban, ruhatárunkban, vajon milyen színek dominálnak? Fontos, hogy harmóniát árasztó színekkel, formákkal és anyagokkal vegyük magunkat körül. Úgy gondolom, hogy a mai rohanó éltünket sokkal jobban segíti, ha színválasztásunk megfelelő, hiszen a színek hatnak a testre, lélekre és a szellemre. A színek árulkodnak viselőjükről: életritmusáról, érzelmi állapotáról és még a viselőjének természetéről is. Minden színnek különböző rezgése van. A színgyógyászat ismeretének jelentősége fontos: például a zöld az élet színe, nyugtató hatású (tavasz színe). A kék sál gyógyítóan hat a torkunkra (tél színe), a piros szín melegít és erősíti a szívet (nyár színe) és a barna (az ősz színe), amely melegséget és bensőségességet sugároz. Ha ruhánk és környezetünk színeit az évszakunk színéiből válogatjuk össze, lehetőségünk lesz önbecsülésünk kiteljesítésére és a lelki békénk elérésére, mely elégedettséget eredményez. A célunk a harmónia elérése a magánéletünkben, munkahelyünkön és az egészséges mindennapok megélése a színek tudatos használatával. De tudod-e, mivel tehetsz magadnak jót, és hogy kezdj hozzá? Nézd át a ruhatáradat és a környezetedet, vajon milyen színek dominálnak nálad?

Blogbejegyzés 2

Az értékek szerepe a mindennapi párkapcsolatunk alakításában és a családban

„Az értékek sohasem egyedi, izolált formában léteznek, hanem rendszerszerűen… Vonatkozik a rendszerűség mind a személyes értékek, mind a társadalmi vagy közösségi értékek szerveződésére.” (Váriné Szilágyi Ibolya)

Miért van szükségünk értékekre? Hogy könnyebbé tegyük döntéseinket az élet bármely területén, és érvényesíteni tudjuk értékeinket. Az általunk elfogadott értékek alapján döntjük el, mit tartunk jónak, vagy rossznak, helyesnek vagy helytelennek, szépnek vagy csúnyának. A teljesség igénye nélkül felsorolok néhány értéket, melyek nélkülözhetetlenek a mindennapi élethez és a helyes döntések meghozatalához: például egészség, munka, párválasztás, családi élet, önmegvalósítás, szabadság, egyenlőség, közbiztonság, tudás és szeretet. A megfogalmazott célok és értékek irányító szerepet kapnak a családi életben is. Nélkülözhetetlen, hogy a családban az alapvető értékek helyét és fontosságát tekintve megegyezés szülessen. Alapvető értékek lehetnek pl. az emberi kapcsolatokban a tolerancia, az empátia, egymás segítése, a felnőtt és a gyermeki méltóság tiszteletben tartása. A mindennapi életben tiszteletben tartjuk a párunk és gyermekünk szabadságélményét, testi és lelki egészségét, kreativitását, érdeklődésüket a világ és környezetük dolgai, eseményei iránt. A párkapcsolatunkban és a családi életben közös értéknek fogadhatjuk el pl. az esztétikus otthoni környezetet, a gyermeknevelési módszer rugalmasságát és az egymáshoz való alkalmazkodást. Fontos érték a családtagok együttműködése, felelősségtudata, együttérzése, az egymás véleménye iránti megértés és tisztelet, az önművelési-önfejlesztési igény. Amit fontosnak tartunk, annak elérésére törekszünk. Nézzünk néhányat a lehetséges értékcsoportokra vonatkozóan, a teljesség igénye nélkül:

A/ Alapértékek

  • Egyén, személyiség, nevelés, nevelhetőség, fejlődés, fejlesztés, önfejlődés, önfejlesztés, önnevelés, embernevelés
  • Szabadság, autonómia, demokratizmus, humánum, boldogság, a jövő vállalása, magyarságtudat, népszeretet
  • Érték, értékrendszer, értékátadás értékteremtés
  • Cél, feladat meghatározása közösen
  • Neveltség, műveltség, képzettség
  • A családi közösség kialakítása
B/ differenciált értékvariánsok
  • Kötelesség, felelősség, szorgalom, szerénység, tisztelet, önzetlenség, bátorság, érzelmi gazdagság
  • Élmény, ízlés, mindennapi kulturáltság, természeti szabadidős kultúra, környezetalakítás
  • A testkultúra ápolása, sport, mindennapos testnevelés, higiéniai feladatok megoldása
  • Felkészülés a jövőre, pályaorientáció és döntés
C/ Alkalmazott értékelemek

  • A követelmények szinte minden tekintetben értékhordozók
  • A normák betartása, másokkal való betartatása döntő a rend, fegyelem, önként vállalt munka szempontjából
  • D/ Egyéni értékpreferenciák

  • Önérték feltárása
  • Világkép, világnézet kiépítése
  • Saját értékrend és eszmények kialakítása
  • Követendő minta vállalása
  • A család az érett, hosszú távú tervezésre, kapcsolatokra képes személyiség kifejlődésének alapja. A családban alakul ki a bizalom és a megbízhatóság, ami a párkapcsolatok és a gyermeknevelés mindennapi életéhez is rendkívül fontos. Az ősbizalommal rendelkező ember mer hosszú távú kapcsolatokat építeni, általában mer nyitottan és bizalommal fordulni mások felé. Mer a jövőben gondolkozni, hosszú távra tervezni, megbízhatónak tartja magát.

    „Boldog az az ember, aki szereti és tiszteli apját és anyját, mint ahogy a bimbó szereti a megtartó, tápláló gyökeret, mint ahogy a folyó szereti a forrást, mint ahogy a madár szereti a fészket, mert hatalmas nyugalom, béke, öröm és fény születik meg benne.” (Böjte Csaba)

    Blogbejegyzés 3

    Az időddel Te gazdálkodsz?

    Mindennapi életünkben az idő az események látszólag folyamatos sorrendjének érzékelésére utal. Mindenkinek van megtapasztalása az idővel kapcsolatban, csak éppen észre sem veszi, például azt, hogy miket mond: Erre most nincs időm! Rád pazaroltam legszebb éveimet. Hogy rohan az idő! Elvesztegettem egy órát miközben vártam rád. Mumus az idő nekünk, mert csak múlik, elszáll, rohan, siettet és az idő rabjai vagyunk. Pedig már a gépek sokat segítenek nekünk, mint mosogatógép, mosógép, autó stb. és mégis kevés az időnk egymásra és magunkra. Sokan kérdezik tőlem, neked, hogy van időd ennyi mindent csinálni? Számomra mindig fontos, hogy ne csak magamnak éljek, hanem másoknak is segítsek. Ezért fontosnak tartom a rövid és hosszú távú célok meghatározását, majd a napi és heti terv elkészítését. Nagyon tudatosan beosztom az időmet, nappal dolgozok, majd a közösségért teszek, este a családomért és vacsora után tanulok, írok vagy levelekre válaszolok. A Biblia is segítséget ad nekünk az időbeosztásunkhoz megtudhatjuk, hogy nem létezik a dolgok örök körforgása, mert a rendelkezésünkre álló idő egyszeri. Egy kis részt idézek a Prédikátor könyve 3 fejezetéből:

    "Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.”

    Az egyik önismereti tréningen mondták nekem először, hogy „Itt és Most” a jelent kell megélnünk. Vajon mit is jelent e szó maga? Számomra a jelen, megélni a pillanatot teljes odafigyeléssel és szeretettel, amely összeköti a múltat és a jövőt. Vajon van-e időnk a teljes odafigyelésre, egymásra és a pontos munkára? Sietünk és siettetnek bennünket, de minek is sietünk ennyire? A társunk megtalálására van-e elég időnk, vagy szánunk-e rá elég időt? Sajnos aránytalanul sok időt töltünk a munkában és keveset az élet egyéb részleteiben, mint a kapcsolataink, vagy pl. a természet. Ez utóbbiak leginkább bennünket éltetnek, az előzőek pedig másokat, és ez az, ami feszít bennünket. Mindig úgy érezzük, kevés az időnk, a sietség, a rohanás, kapkodás, felületes életet biztosít számunkra. Hiszen fontos lenne megmerítkezni pl. a szerelemben, az alkotásban, érezni, átélni, tapasztalni, de minderre kevés idő marad. A valódi társ megtalálásához lassítani kellene, mert idő szükséges a kölcsönösség, az ismerkedés, a fantáziálás, az egymás iránti kíváncsiság, az érdeklődés, udvarlás és a randevúk sorozatához, amelyeken keresztül formálódnak az érzelmek és meg lehet ismerni a másikat. Ezeknek az előzetes szakaszoknak az eredménye, hogy később van mibe kapaszkodni, ezen alapulhat a kölcsönösség, a biztos megismerése a másiknak. Az idő múlásával egyre több tapasztalatra teszünk szert és kezdjük becsülni a napokat, heteket, hónapokat és éveket. A jelen küzdelmei között érdemes a jövőt néznünk, mert ez ad erőt és kitartást számunkra! A múltba csak pillanatokra érdemes visszatekinteni, hogy dicsőségeiből okulást, kitartást és erőt merítsünk. Az időnket meghosszabbítani nem tudjuk, de megrövidíteni nagyon is. Életmódunkkal, helytelen táplálkozással elvehetünk a nekünk szánt életkorból, de hozzá senki sem tehet.

  • Irodalom: Mitch Albom (2012): Az Idő Ura Kiadó: Moly
  • Echardt Tolle: A most hatalma a gyakorlatban Kiadó: Édesvíz
  • Blogbejegyzés 4

    „A család formálja legjobban a gyereket. Ha egy család jó állapotban van, akkor ellensúly-ként tud megjelenni a környezeti hatásokkal szemben.” Vekerdy Tamás

    Az eddig hozzám beérkezett kérdések általában a kisgyermeknevelésről szóltak. Mint feleség, édesanya, óvodapedagógus, mestertanár és jelenleg, mint nagymama, sokféle gyakorlati tapasztalatot szereztem ebben a témában. Ezeknek a megélt élmények alapján fejtem ki véleményemet egy nagyon fontos életszakaszról a kisgyermekkor neveléséről. A gyerekek az első két életévben többet tanulnak, mint életük bármelyik másik szakaszában, ezért kulcsszerepe van ebben a folyamatban a velük foglalkozó szülőknek, nagyszülőknek és pedagógusoknak. Természetesen a környezetükben található tárgyaknak a szobájukban található játékoknak és még a színeknek is jelentőségük van, amelyek körbe veszik őket.

    Feltesszük a kérdést magunknak, vajon mire van szükségük a gyermekeknek, hogy érvényesülni tudjanak az életben? Fontos, hogy olyannak fogadjuk el őt amilyen, egy kicsit eleven vagy éppen túl nyugodt. Számomra soha nem volt rossz gyermek az óvodában, csak unatkozó, ezért nagy jelentőséget tulajdonítottam a megfigyelésnek. Nagyon fontos tudnunk és ismernünk már kicsi koruktól, hogy mi is az, ami érdekli őket. Apró lépésenként terveztem meg képességeik fejlesztését.

    Okosan kell őket szeretnünk és ebben különösen a családnak van nagy szerepe. A család az a környezet, szocializációs tér, amely legközvetlenebbül hat a kisgyermek személyiségfejlődésére, hiszen a szülőknek van egyedülálló szerepe, felelőssége gyermekük nevelésében. A kisgyermek számára kiemelten fontos annak a kölcsönhatásos térnek a megléte, amelyben a modell- és mintakövetés, az identitás formálása, az érték és normakövetés történik a családtagok közreműködésével. A családi és az intézményes nevelés kapcsolatának, egymásra épülésének szempontjából a családi tevékenységek közül kiemelt jelentőséggel bír a szocializáció, a személyiségformálás, hiszen - e tevékenységek gyakorlása közben tanulja meg a kisgyermek a társadalmi együttéléshez szükséges elvárásokat, normákat, szabályokat. Ahhoz, hogy valaki következetes és szeretetteljes szülő lehessen, szükség van némi meg-győződésre, elszántságra és határozottságra. A nevelés és fegyelmezés területén fontos a kreativitás is, hogy a legváltozatosabban, ki tudja mutatni a szeretetét a gyermek felé. A szeretetteljes fegyelmezéshez a szülők számára nagyon fontos az önfegyelmük. Ehhez szükséges a türelem és a higgadtság. A mindennapi következetes neveléshez nélkülözhetetlen a szülőknek a szabályok kialakítása, amelyben egységes álláspontot jó, ha képviselnek.

    Irodalom

    • Vekerdy Tamás (2013): Jól szeretni Kiadó Kulcslyuk ISBN: 978615528110
    • Kim John Payne (2013): Egyszerűbb gyermekkor - Hogyan neveljünk nyugodtabb, Boldogabb, magabiztosabb gyerekeket? Kulcslyuk Kiadó ISBN: 978615528110

    E- szülő Akadémia szakmai vezető:

    Dr. Szeri Istvánné Tipity Ibolya

    Önéletrajz

    Elérhetőség: info@portanovum.hu

    Blogbejegyzés 5

    Fontosnak tartom egy párkapcsolatban, hogy mind a férfi, mind a nő személyisége folyamatosan változzon és fejlődjön az együttélés során.

    Hiszen egy párkapcsolatban mindannyiunk elemi igénye, hogy jó társnak érezzük magunkat, de emellett megéljük a hódító és csábító szerepünket is. Fontos, hogy a nap végén a férfi sugározza a nő felé, hogy tiszteli, mint a gyermekei anyját, jó ránézni, mint nőre és alig várja, hogy szeresse és átölelhesse. A nő ugyanezt adja vissza neki. Büszke a férfira, mint családfőre, vágyik rá, mint családfőre. Egy kapcsolat akkor lehet boldog, amikor a párok, felnőtt emberként kötődnek egymáshoz. A párkapcsolatunk során ekkor köteleződünk el, ekkor alakítjuk ki a közös életformát, normákat, és vállalunk felelősséget immár nemcsak magunkért, hanem a párunkért, valamint a megszületendő közös gyerekért is. Képviselik egyéni érdekeiket és igényeiket, miközben a társukra is figyelnek. Jólesik látni, hogy a másik tesz magáért, építi személyiségét, fejlődik. A párkapcsolat kétszereplős, munka és nem könnyű. De hát az életben annyi nehézség van, miért lenne ez alól kivétel egy párkapcsolati élet? Amikor azt mondjuk, dolgozni kell rajta, pontosan ezek a dolgok azok például a konfrontáció fontos szerepet játszik egy párkapcsolat alakulásában. A vita a fejlődés előfeltétele, hiszen általa sokat tanulhatunk egymástól. Az eredmény pedig jó esetben egyezség, amely erősíti a párkapcsolati szövetséget. A közös döntés közös örömhöz vezet. Fontos megteremteni a harmónia, a biztonság és a szenvedély egyensúlyát egy kapcsolatban, ami komoly erőfeszítést igényel. A párkapcsolatot táplálni kell az érzelmeink kifejezésével, beszélgetéssel, meglepetésekkel és vidámsággal. Melyek azok az apró dolgok, amelyekre különösen figyelnünk kell: Ne feledjük az érintést, várjuk haza egymást, engedjük el a stresszt, érdeklődjünk, milyen kihívásokkal néz szembe, merjük átadni magunkat a pillanatnak, legyen megoldás a vitákra. Összességében azt lehet mondani, hogy a női-férfi szerepek mára kicsit összemosódtak, de a lényeg: a változás sosem lehet akkora, hogy akadályozza a nőiesség, illetve a férfiasság természetes meglétét. A felek egyenrangúak, mindketten teszik a dolgukat, a fontos döntéseket pedig közösen hozzák meg. Nagyon fontos azonban, hogy ezt a légkört közösen, rengeteg munkával alakítsák ki.

    Blogbejegyzés 6

    A jutalmazás és büntetés jelentősége

    Hosszú időt töltöttem el az óvodában, mint óvodapedagógus, vezető és szakértő és a szülők leginkább azt a kérdést tették fel nekem legtöbbször, hogyan kell jutalmazni és büntetni a gyermeküket.

    A szubjektív jól-lét egyik összetevője, hogy megteszek valamit csupán azért, mert ez belső örömet és élményt okoz. Nem az az érdekes, hogy kapunk egy valamilyen tárgyat vagy oklevelet. Amitől ez igazán jó lesz, az nem egy darab papír, amin látom a nevem, hanem hogy anyukám szemében látom az örömöt, a büszkeséget. Ez mit erősít meg? Azt a belső motivációs rendszert, ami bennem van. „Hát akkor ez nem csak valami butaság, hogy én rajzolgatok. Akkor ez értékes dolog. Anya örül neki.” Nagyon is helye van ilyen értelemben a visszajelzésnek, de nem maga a tárgy számít. Főleg nem, hogy az legyen a cél. Hanem az a folyamat, és az a kapcsolat, amiben ez történik. Eredményes nevelői hatást csak helyesen alkalmazott jutalmazással és büntetéssel érhetünk el.

    A jutalmazás két alapvető formája: 1. tárgyi jutalom 2. személyi jutalom

    Nézzük először a tárgyi jutalmat, ami látszólag minden érzelmi feltételtől független, egyszerű módszer, előre is megígérhető, tehát teljesítményre ösztönző hatású. De milyen cél lebeg a gyermek szeme előtt, miközben teljesít? Ritkán és nagyon megfontoltan kell alkalmazni, ellenkező esetben a gyermeket jutalomorientált emberré neveljük, aki kizárólag az egyéni haszonért megteremt, a feladattal való megbirkózás veleszületett vágy és a siker öröme nem vonzza többé. Fontos, hogy a jutalmat valami szellemi vagy ügyességi feladat elvégzéséért kapják. A büntetést pedig elsősorban az erkölcsi normák megsértéséért adjuk. Tegyünk különbséget a jutalmazás és az ajándékozás között. A jutalom azért jár, ami a gyermekben jó és ami benne dicséretes. Az ajándékot pedig azért kapja, mert azt fejezzük ki vele, hogy szeretjük egymást és ez minden problémától független. Nem szerencsés az ajándékozást nevelési célra használni. A személyi jutalom valódi értéke csak akkor jelenik meg, ha az őszinte, szeretetteljes kapcsolatok esetén van. A gyermek számára csak ekkor fontos a szülő öröme.

    A büntetésnek három típusa van:
    • Tárgymegvonásos büntetés: általában a gyermekek számára nagyon fájdalmas
    • Fizikai büntetés: a testi fájdalomra épül, hogy a fájdalomtól való félelem megakadályozza a gyermeket abban, hogy a vétket ismét elkövesse.
    • Én megvonásos módszer, ami a szeretet megvonásával büntet. Ez a módszer lehet felbecsülhetetlenül hasznos, de mérhetetlen károkat is okozhat. A gyerekeknek mindig tisztában kell lenni azzal, hogy szülei szeretetét sohasem veszítheti el.
    Fontos kitételei a büntetésnek:
    • Időben szorosan egybe kell esnie a vétek elkövetésével, különben eredménytelen.
    • A szülőnek mindig el kell magyaráznia, hogy milyen magatartásért büntet.
    • A büntetésnek feloldozó hatása van, amiért a gyermek megkapta a büntetését, nem létezik többé.
    Irodalom: Dr. Borbély András (1969): A jutalmazás és büntetés alapvető kérdései Kiadó: Tankönyvkiadó Vállalat

    Blogbejegyzés 7

    A családi életre való felkészüléshez pár gondolat

    A családi életre való alkalmasság azt jelenti, hogy a fiatal felnőtt képes a számára megfelelő pár megtalálására, vele szoros kapcsolat kialakítására, családalapításra és a gyermekek harmonikus felnevelésére, mindezt úgy, hogy közben a társadalmi, gazdasági élet szabályait, normáit, értékeit is betartja.

    Ismernie kell azokat a felnőtt szerepeket, amelyeket el kell sajátítania, mint például: igényelje a szülőktől való leválást, munkahelyválasztás, önálló életvitel kialakításának igénye, a felelősség növekedése önmaga és társa iránt, saját értékrendjének kialakítása, nézeteltérések megoldása és a döntések meghozatala, önmagával való szembenézés, önelfogadás, önmegvalósítás.

    A fiatalok családi életre való felkészítését segíti, ha tisztában vannak a felnőtt személyiség jellemzőivel, melyeknek feltételei a következők:

    • Értelmi érettség, amelyben kellő számú élmény és gyakorlati tartalom és tapasztalat megszerzése fontos.
    • Életrevalóság, az önfenntartáshoz szükségesek megszerzésének képessége, alkalmazkodási készség, saját sorsunkról való döntés képessége
    • Érzelmi és indulati életük kiegyensúlyozottsága
    • Szexuális érettség
    • Közösségi érzés, hivatást vállal és feladatot teljesít a társadalom számára
    • Érett jellem, életcélja kikristályosodott, világnézete kitisztult és kitartó személyiség
    • Belső összhang, van a magatartási normák, ösztöneik és lelkiismeretük-meggyőződésük összetevői között
    • Bizonyosfokú ön és emberismerettel rendelkezik, valóságos életcéljai vannak. Van olyan emberismerete meg tudja határozni egy másik személy reakcióját

    Végezetül az ember, társas lény mindenkinek szüksége van biztonságos kapcsolatra valakivel. Ez felnőttkorban leggyakrabban a társunk, a házastársunk. Ez a kapcsolat biztonságos menedéket jelent a számunkra, ahová elvonulhatunk, és egy biztos bázist, ahonnan elindulhatunk a világba.

    Irodalom:
    • Gary Chapman(2011): Végre egy nyelvet beszélünk Kiadó: Harmat
    • Sue Johnson (2018): Ölelj át! 7 lépés az életre szóló szerelemért Kiadó: Harmat
    • Mihalec Gábor (2018): Házasság A kapcsolatot cseréld, ne a társad! Kiadó: Harmat

    Blogbejegyzés 8

    A párkapcsolat egyik csodája a kisgyermek születése és felnevelése

    Szavakkal nehezen megfogalmazható az a csoda, amikor édesanyává és édesapává válunk. A fiatal párok történetében ez egy hatalmas semmihez sem fogható csodálatos érzés, hiszen megszületik az életük értelme. Szerelmük gyümölcse egy pici baba, akit szeretettel és hatalmas gondoskodással, odafigyeléssel, türelemmel kell felnevelniük. Mit kell tenni, hogy a gyermekünk bátor, magabiztos, szabadon próbálkozó és kísérletező gyermek legyen?

    Érdemes komolyan vennünk a következőket:

    • Szertettel bátorítani
    • Elismerni, amit megcsinált
    • Dicséretet adni, ha a feladatát elvégezte

    Kisgyermekkorban a legfontosabb, ha hagyjuk gyermekünket szabadon a saját maga által választott játékkal játszani. Gondolkodtunk- e már azon miért is teszi boldoggá a gyermeket a játék? Lehet látni az egész lényén, hogy ő olyankor testestül- lelkestől gondolataival jelen van. Nem a múlton mereng, nem a jövőben dereng csak a jelenben él. Tökéletesen megél minden pillanatot. Nem fontos semmi más, csak maga a játék, a pillanat és benne önmaga. Átlényegül a szerepébe és mosolyog. Megáll mellette az idő valóságos örömbuborékban van. Persze kudarc is éri a játéka közben, újra és újra próbálkozik, de bíztassuk őt és ne féljünk a kudarctól. Hiszen a kudarc nem aláz meg, sőt, ha bátrak vagyunk, csak fokozza az elszántságot, hogy újra nekivágjunk a kihívásnak. A megküzdésben a szülő és gyermeke egymást tudják bátorítani, erősíteni, bátorítással és elismeréssel. A próbálkozások tehát a magabiztosság megszerzésére ad lehetőséget.

    Mert mi a magabiztosság? Az, hogy bízom abban, hogy képes vagyok az elképzelt feladatot elvégezni. Ha valaki így érez, annak van, egy sajátos kisugárzása-ezt üzeni a gyermek egész lénye, a kiállása, a tartása, a gesztusai és a szóhasználata. Amikor gyermekünk elmélyülten játszik és próbálkozik, kísérletezik, az arca közben szebb, mint valaha bármikor. Fontos, hogy a szülő üljön le mellé és játszon vele. Engedjük el az időt és egyszerűen csak legyünk jelen a játékban.

    „Az elfogadás olyan, mint a termékeny talaj, mely lehetővé teszi, hogy a kis mag olyan gyönyörű virággá fejlődjön, amilyenné belső lehetőségei csak engedik. A talaj kioldja a mag fejlődési képességét, de ez a képesség maga benne rejlik a magban. Csakúgy, mint a magban, a gyerekben is tökéletesen benne rejlik a fejlődés képessége. Pusztán az elfogadás-, mint a termékeny talaj- képessé teszi őt belső lehetőségeinek megvalósítására.” (Thomas Gordon)

    Blogbejegyzés 9

    A gyermekáldás hogyan alakítja át a párkapcsolatot

    A gyermekvállalásom nagyon megváltoztatta, nem csak az én életemet, hanem a férjemmel való kapcsolatot is. Anyaként hirtelen átalakultak a kapcsolataim, egyre kevésbé tudtam közös témákat találni azokkal a barátaimmal, akiknek nincsenek gyermekei. Azonban találtam új barátokat a játszótereken, az interneten, akikkel a kisgyermekneveléssel kapcsolatos örömöket és gondokat meg tudtam beszélni.

    A férjemmel új fázisba lépett a kapcsolatunk, hiszen a feladatokat meg kellett osztanunk és az időbeosztásunkat is újra kellett terveznünk. A férjem élte tovább a megszokott életét, járt a munkahelyére, találkozott a megszokott ismerőseivel, élt a hobbijának. A párkapcsolatunkban a gondok ott kezdődtek, hogy nincsen igazán beszédtémánk, nekem a gyerekkel az otthoni dolgokkal kapcsolatos témák voltak a legfontosabbak, míg neki a munkája, barátai és a hobbija, amiről beszélt sokat. A nyugodt elmélyült beszélgetéseket a gyerek sírása, kiabálása a megoldandó helyzetek nehezítették a beszélgetést.

    Szerencsére azonban, hogy két nagymama segítségét is kérhettem így néha eljutottunk színházba, kirándulásokra ahol egymásra figyelhettünk és nyugodt beszélgetésekre is volt lehetőség.

    Sajnos manapság gyakran látom, hogy a játszótéren anyuka szaladgál, a gyermek után apuka pedig telefonál. Úgy gondolom e - mögött olyan család áll, ahol anya „gyerekezik” apa dolgozik és mindketten belemerevedtek ebbe a szerepbe, amelytől akkor sem tudnak szabadulni, amikor együtt vannak, együtt lehetnének. volna lehetőségük együtt játszani a gyermekkel vagy beszélgethetnének a padon ülve miközben a gyermekük játszik. A szülők mégis külön vannak és mindegyik a maga feladatával foglalkozik, a maga világában él. Amennyiben ez tartósan megmarad ebből alakul aztán ki az elhidegülés, a konfliktusok, amelyben az anya elvárná a férjtől, hogy foglalkozzon a gyerekkel, érjen haza időben, de ő nem teszi, vagy nem elég lelkesen teszi, mert a saját világával van elfoglalva, miközben az anya ugyanezt teszi: az ő világa a gyermek a gyermekkel kapcsolatos teendők. Aztán amikor megromlik a kapcsolat, ráfogják, hogy a gyermekvállalás miatt volt. Nem a gyerek tehet róla, és nem csak a férfi tehet róla, mindkét fél tehet róla. Azért mert passzívan elfogadták a szerepeiket, és belemerevedtek abba, ahelyett, hogy –rugalmasan- a változó életükhöz alakították volna azt. Fontos azonban az is, hogy mit láttunk otthon, a nőnek gyermeket kell nevelni, a férfinak pedig dolgoznia kell.

    Fontos, hogy az érzelmek szintjén:

    • Odafigyel-e a pár egymásra?
    • Tudják –e hogyan érzi magát a másik?
    • Merik-e elmondani egymásnak az érzelmeiket úgy, mint azelőtt?
    • Szánnak-e időt- vagy idő híján figyelmet- egymásra?
    • Apró kedvességgel, figyelmességgel fordulnak-e a másik felé vagy elvárásokkal, számonkéréssel?

    Ilyen kis apróságokon múlik az, mennyire változtatja meg a gyermekvállalás a párkapcsolatot.

    Irodalom: Vida Ágnes (2014): Anyapszichológia Kiadó: Reálszisztéma Dabas

    Blogbejegyzés 10

    Alapszükségletünk, hogy másokhoz tartozzunk. A párkapcsolatunkban miért is lehetnek fontosak a különbségek?

    József Attila (1924): Nem én kiáltok, című versében írja a következőt: „Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat.”

    A párunk krónikus halogató vagy javíthatatlan késő, hogyan is lehet létrehoznunk mindezek ellenére viszonylag boldogságban működő párkapcsolatot?

    Az ellentétek vonzzák egymást, tartja a régi mondás. Ám arról nem szól a fáma, hogy mennyi ideig tart az ismeretlen miatti izgalom, s mikortól érzi úgy az ember, hogy megőrjíti a másik lassúsága vagy gyorsasága. A bátor ember szemében gyávának tűnhet az óvatos, aki viszont őt éppenséggel túl vakmerőnek találhatja. A szabálykövetőt konformistának gondolja a bohém életművész, akit viszont emez lázadónak könyvel el. Egy idő után elmúlik azonban a másik felfedezésének mámorító időszaka, és úgy érzi az ember, hogy már mindent tud a társáról, aki nem okozhat neki meglepetéseket- a megismert jellemzőknek viszont egyre több a kellemetlen következménye. A halogató partnerünkkel együtt élve kiderül, hogy ha azt akarjuk, hogy bármi is el legyen végezve, azt bizony neki kell megcsinálnia, mert a másik felől például az idők végezetéig zseblámpázhatnak, a kamrában nem fogja kicserélni a villanykörtét. És tényleg nem fogja! Három módon képzelhető el a különböző jellemek kapcsolódása.

    Vagy megszokik, vagy megszökik-, vagy megváltozik. Tanulni is lehet a különbözőségből meg találni az értékes oldalát: gyakorolhatjuk például az ítéletmentesség és az együttműködés erényeit. Rákényszeríthetjük magunkat, hogy meghúzzuk a határvonalainkat: ha nem érsz haza időben, nélküled indulok el, mert nem szeretek késni. Ezzel megelőzhetjük a szerep összemosódásokat is, hiszen többnyire le van osztva, ki a „mumus”, kinek van igaza. Holott bizonyos esetekben rugalmasnak (például az esti film kiválasztása), máskor éppen rugalmatlannak (munkavédelmi előírások betartása). Aki változik, gyakran változtat is.

    A közvetett hatás néha erősebben alakít a másik jellemén, mintha „egyenesben” látott volna neki a partner átformálásának, mert az ilyen erőszakos kísérlettel a legtöbb esetben csak felszínes eredményt érhetünk el. Törekednünk kell a kapcsolatunkba az egyensúly elérésére: a lassú gyorsulhat, és a gyors lassulhat. Magunkról is tanuljunk.

    A különbség nem jó vagy rossz, hanem lehetőség és esély arra, hogy magunkról is tanuljunk. Ha nem tanulunk magunkról és egymásból, akkor a gyors gyorsul és a lassú lassul-, mindkét véglet kiélesedhet, ezzel pedig a kezdeti probléma, a különbség maga lesz az, ami akár elviselhetetlenül nagyra nő. A jellemek együttműködésében benne van az a lehetőség is, hogy új érték jön létre. Megismerve a másik szempontrendszerét is a sajátunkat is bővíthetjük, ezzel pedig a sokszínűség előnyére teszünk szert. A különbség nem csak fejleszthet, hanem el is távolíthatja a párokat egymástól. A párok viselkedése azonban változhat homlokegyenest ellenkező attitűdökre szert téve. A harsány ember néha folyamatosan halkul el az évek során, néha életforduló vagy válság változtatja meg. Eközben a csöndes, szótlan társa fokozatosan bátorodik fel és veszi magához a szót egyre több alkalommal. Aki elsajátítja a határok meghúzásának művészetét, az a már-már zavaró különbségek kezelésében is több sikerre számíthat. Világosan értésére adva a másiknak, hogy mi lesz a következménye a viselkedésének, egy idő után számíthatunk arra, hogy elhiszi: valóban megtesszük, amit ígértünk. Ha a társunk halogató attól nekünk még nem muszáj partnerré válnunk a halogatásban. Mindaz, ami hosszú évek alatt a másik miatt halasztódik a kapcsolatban, az a mi életünkből is kimarad, és ezek között a veszteségek között vannak olyanok, amelyekért érdemes vállalnunk a felelősséget, mert nem szóltunk érte, és nem tettünk ellenére.

    Blogbejegyzés 11

    Miért érdemes a házasság előtt beszélgetni arról, hogyan is gondoljuk a közös együttélésünk mindennapjait, és a közös jövőnket. Egy kapcsolat jövője nem a véletlenen múlik, hanem azon a két emberen, akik nagy reményekkel vágnak neki a közös életnek.

    A témák, amelyeket érdemes érinteni a megbeszélésen:

    Először is fontos ápolnunk a barátságunkat egymás iránt. Jó, ha tudjuk, mit szeret és mit nem a másik, mik az álmai, mitől fél, mivel tölti napjait és milyen örömét leli a munkájában vagy milyen stresszhelyzetekkel kell szembenéznie. Szánjunk időt arra, hogy meghallgassuk, társunkat, figyeljünk rá, amikor gondolatairól, az érzelmeiről és az elképzeléseiről beszél.

    Tiszteljük egymás személyiségét. Amennyiben egy kapcsolat romlani kezd, a tisztelet fokozatosan kivész belőle. Előfordul, hogy csúnya szavakkal illetjük, a másikat megalázzuk mások jelenlétében. A kölcsönös tisztelet hiánya a szeretet halálát jelenti.

    Ne felejtsük el miért szerettük meg a másikat, mikor először találkoztunk. Emlékeztessük magunkat a másik jó tulajdonságaira, arra miért is szerettünk bele. Miért is csodáltuk és kedveltük meg őt. Ezzel a tudatossággal elérhetjük, hogy tartósan pozitívan álljunk hozzá a partnerünkhöz.

    Fogadjuk el és értékeljük a társunkat. Hiszen mindenki arra vágyik, hogy elfogadják olyannak amilyen. Ahelyett, hogy rátámadnánk a másikra, próbáljuk megérteni és mérlegelni a szempontjait. Köszönjük meg, ha támogat minket, ha erősíteni akarja a kapcsolatunkat.

    Nyugodjunk meg. Amikor egy nézeteltérés kiéleződik és erőteljes érzelmek vesznek erőt rajtunk, akkor könnyen beleesünk a kölcsönös vádaskodás vagy az elzárkózás hibájába. Jobb, ha elnapoljuk a vitát. A legtöbbünknél legalább húsz percre van szükségünk, hogy lenyugodjunk. Ne kapkodjunk, térjünk vissza a vitás kérdésre akkor, amikor valóban oda tudunk figyelni a másik mondanivalójára anélkül, hogy elborítaná agyunkat a vér.

    Bocsássunk meg egymásnak. Dolgozzunk közösen a kapcsolat meggyógyításán.

    Ellensúlyozzuk a negatív érzéseket. Ha a negatív dolgok kerülnek túlsúlyba az megviseli a kapcsolatot. Figyelnünk kell arra, hogy minden egyes negatív összeütközést öt pozitív kölcsönhatással ellensúlyozzunk, függetlenül attól, hogyan szoktuk a nézeteltéréseinket megoldani.

    Legyünk nagyvonalúak. Ahogyan mindenkinek, úgy párunknak is lehetnek idegesítő szokásai, vagy tulajdonságai, amelyek idegesítenek bennünket, de ne felejtsük el, hogy meg tudunk birkózni vele. Orvosoljuk a problémákat, amiket tudunk orvosolni, amiket pedig nem, azokat engedjük el.

    Dolgozzunk saját magunkon, ha jól akarjuk érezni magunkat, gondoljuk végig, hogy vajon együtt dolgozunk a másikkal vagy ellenkező irányba tartunk? Hogy mi történik egy kapcsolattal az ötven százalékban a mi felelősségünk. Törekedjünk tehát tudatosan arra, hogy jó partnere legyünk a párunknak.

    Játszunk egy csapatban, Ne felejtsük el, hogy a jó kapcsolat alapja a kölcsönös adok-kapok. A két ember egy csapatot alkot, és közösen kell dolgozniuk a sikerért.

    Blogbejegyzés 12

    Egy párkapcsolatban a nézeteltérések elkerülhetetlenek. Gondoljuk végig, hogy csak azért mert a múltban sok negatív kritikát, esetleg lekicsinylést kaptunk, ebből az következik, hogy most sem vagyunk értékesek, nem számítunk. Akkor itt az ideje, hogy elhiggyük, fontosak vagyunk. Mindenkinek jobb és könnyebb, ha tudja a környezetünk, hogy nekünk mire van szükségünk. Amennyiben nem tudunk kiállni magunkért, mert nem bírjuk a konfliktus okozta feszültséget akkor gondoljukvégig, hogy miért rémít meg bennünket a feszültség?

    Lehet, hogy gyermekként tehetetlenek voltunk, de most már vannak eszközeink elviselni a feszültséget. Úgy gondoljuk, hogy felesleges belemenni a vitába? Sokszor volt már olyan tapasztalatunk, hogy nem tudtuk érvényesíteni az akaratunkat, ezért már előre feladtuk. Most azonban keressünk megoldást, ne higgyük el, hogy képtelenek vagyunk megvédeni az érdekeinket. Vagy attól tartunk, hogy vita közben kritizálni fognak bennünket és nem bírjuk elviselni a kritikát?

    Fontos, hogy szembenézzünk saját hibáinkkal, hiszen nem vagyunk tökéletesek és mások sem azok. Persze a kritikát senki sem szereti, de hogyan tudnánk változtatni rossz szokásainkon, ha nem halljuk meg a környezetünk visszajelzéseit?

    Esetleg fél a saját dühétől, mert túl durván fejezi ki magát? Amennyiben környezete azt jelzi vissza, hogy túl erőszakos, tanuljuk meg szabályozni a feszültséget és tanuljuk meg úgy kifejezni a dühünket, hogy az elfogadható legyen a környezetünknek. A helyes konfliktuskezelés alapja az önbecsülés. Az egymás kölcsönös meghallgatásánál nagy jelentőséggel bír az őszinteség és az együttérzés. Ehhez szükséges a kölcsönös nyitottság, megértés és a kritikától, ítélettől mentes beszélgetés.

    Egymás kölcsönös meghallgatása során helye van az eltérő álláspontoknak és az érdekek tisztázására.

    Amikor konfliktushelyzetbe kerülünk, két fő szempontot kell figyelembe venni:

    • Személyes céljaink elérése. Azért kerülünk konfliktushelyzetbe, mert saját céljaink összeütközésbe kerülnek egy másik emberével. A cél lehet nagyon fontos számukra, de bírhat kisebb jelentőséggel is.
    • A jó kapcsolat fenntartása a másik személlyel. A jövőben még szükségünk lehet arra, hogy jó viszonyt folytassunk a másikkal.

    Nem a konfliktuskerülés, hanem a konfliktuskezelés teszi az embert szerethetővé, ezt ne felejtsük el.

    Mérei Ferenc üzenete ” szeresd a konfliktusaidat!” Igen, csak ha belépünk a helyzetbe, akkor tudhatjuk meg, mit értek meg a másik üzenetéből és ő az én világomból. Számolhatunk azzal is, hogy kockáztatom a fájdalommal való szembenézést is. Sem a támadás, harc, sem az elkerülés nem segít, csak a minél teljesebben kibontakozó kölcsönösség, megértés, szeretet. Hiszem, hogy a szeretet kimutatása valóban a bátrak kiváltsága.

    Egy korszerű irodalom: Jónai Éva Hava- Redő Júlia (2012): Útikalauz Bevezető az együttműködő, erőszakmentes kommunikációba

    Blogbejegyzés 13

    Az összetartó párok és családok biztonságos kötődésének lehetséges jellemzői.

    A Család a legfontosabb egy ember életében, mivel így mindig van kihez fordulni, van kitől tanácsot kérni. Az összetartás nem jelent mást, mint, hogy bármikor, bármi történik, kiáll az egyik a másik fél mellett. A társunk támogat, segít, biztat és erőt ad nekünk mindenben.

    Az összetartó család érzelmi klímáját jellemzik a melegség, a bizalom, a nyílt-szabad véleményalkotás, a tevékenységek elismerése, és a viselkedésminták átadása a harmonikus családban mindenképpen. Egy alapvetően jól működő család nemcsak lelkileg vértezi fel tagjait az élet kihívásaival szemben, hanem bizonyítottan pozitív hatással van az egészségi állapotra is. Fontos még, hogy a családtagok érzelmi és fizikai biztonságra lelnek.

    Az összetartozás két ember között olyan belső erőforrás, amely az emberi élet minőségének legerősebb formálója lehet. Mit is érdemes csinálni, hogy a családi vagy párkapcsolati kapcsolatunk erős, összetartó és biztonságos kötődésű legyen? Először érdemes felmérnünk, hogy melyek azok a közös rendezvények programok és hagyományok, melyek erősítik a biztonságos összetartozás és kötődés érzését. A mindennapi nézeteltéréseket és konfliktusokat érdemes utólag is megbeszélni.

    Amennyiben szeretünk színházba vagy moziba menni minden alkalommal más javasolja, melyik filmet vagy színházi előadást nézzen meg a család. Mivel ma egy családban mind a ketten dolgoznak érdemes felosztani a háztartási munkát. Amíg a társunk főz, a másik esetleg leporolhatja a bútorokat, zenei aláfestéssel, amit mind a ketten szeretnek hallgatni.

    Érdemes naponta egy közös étkezést elfogyasztani, ami alatt megbeszéljük a napi eseményeket. A közösen meghozott döntések gyakorlására nagyon jó, ha mindenkit meghallgatva döntünk például, hogy hova menjünk kirándulni, vagy mi legyen az ünnepi ebéd stb.…

    Jó, ha időt áldozunk a közösen készített ajándékokra, a képeslapokat névnapra, születésnapra, karácsonyra vagy húsvétra a családtagoknak, rokonoknak és barátoknak kézzel írjuk meg. A társasjátékok vásárlásánál érdemes mindig figyelni arra, hogy hol az egyik fél, hol a másik fél válasszon. A közös társasjátékozások során mindig másik családtag válassza meg, melyik játékra kerüljön sor. Ismerjük meg egymás zenei ízlését, családi zeneestén ahol mindenki megmutathatja a kedvenc zenekarát vagy dalait.

    A rohanó, értékválságos világunkban is igyekezzünk meglátni a lényeget: az érzelmi biztonság, az elfogadó szeretet, és az összetartozás életmegtartó ereje nélkül nem tudunk élni, boldogan biztosan nem. Végül Andrew Matthews szavait idézem: „A családban megtanuljuk értékelni az embereket attól függetlenül, hogy hogyan néznek ki, vagy mit tudnak értünk tenni. Megtanulunk a belsőnkből szeretni.”

    Blogbejegyzés 14

    Miért is fontos számunkra a szűkebb és tágabb családtagjainkkal a szorosabb kapcsolat?

    A családnak különleges szerepe van a társadalmi viszonyok újratermelésében, hiszen nemzedékeken keresztül örökíti át normáit, viselkedési szabályait. Az pedig, hogy az embereknek a család fontosabb a munkánál vagy az egyéb társas kapcsolatoknál, több hazai demográfiai és szociológiai felmérésből is kiderült. A családi célokat tekintve a reproduktív, a szexuális, a gazdasági és az oktatási cél jellemző. Viszont a gyermekek számára különösen fontos a család és a rokonok által nyújtott lelki támasz.

    A vérrokonságnak a kultúrába mélyen beágyazott a jelentősége, ami ugyan legtöbbször nem fogalmazódik meg, de nagy súllyal rendelkezik. A család igazi összetartó közösség, a kapcsolódás, akik önzetlenül segítenek egymásnak, ha szükségünk van rá, és jóban, rosszban együtt tudunk lenni. Az alapvető értékeinket, kötődésmintáinkat, azonosságtudatunkat itt tapasztaljuk meg. Ez nem választható, ebbe beleszületünk. A gyermek a családban ismerkedik meg először a szülőkhöz, rokonokhoz való tartozásának és saját egyéni különbözőségének a jelentésével.

    A család, mint szervezet összetett kapcsolatokra épül: a nő kapcsolatai például feleség-férj, anya-gyermek feladatokat, szerepeket és elvárásokat foglal magába. A nő kiteljesedéséhez hozzátartozik az anyaság, a férfiéhoz az apaság felelőssége. Nézeteltérésekhez vezethet a szülői modell hiánya, vagy a hibás minták átvétele, az otthonról hozott szerepfelfogások, problémamegoldások és erkölcsi kérdések ellentmondása is. A család az, ami valós tükröt tart számunkra, amiben őszintén megláthatjuk saját magunkat. Megismerhetjük benne erős és gyenge oldalainkat. Ahol fejlődni tudunk, ahol a boldogság és a siker nem pusztán elérendő, nem üres célként jelenik meg, hanem valós élményként. Minden egyes családtag számára fontos az egymásra figyelés, ha szükséges, akkor a változtatásra is segítséget kaphatunk a párunktól, rokonainktól. Amennyiben gondunk van a párkapcsolatunkban, vagy a gyermekneveléssel kapcsolatosan, fontos, hogy a változtatást mindig magunkon érdemes elkezdeni. Érdemes kérdéseket feltenni magunknak: Mennyire és mire értékeljük magunkat? Mennyire bízunk magunkban és másokban?

    A családi rendszerben a tagok értelemszerűen kölcsönösen kapcsolódnak egymáshoz. A családi fészek biztonsága fontos és nélkülözhetetlen a szülőknek, gyermekeknek a közeli és távoli rokonok számára. Sokszor szoktuk mondani ezt a szólást, hogy: Mindenhol jó, de legjobb otthon”

    Irodalom: Bodonyi Edit, Busi Etelka, Hegedűs Judit, Magyar Erzsébet, Vizely Ágnes: Család, gyermek, társadalom. A gyakorlati pedagógia néhány alapkérdése. Bölcsész Konzorcium 2006.

    Blogbejegyzés 15

    Családunk körében könnyebben vállaljuk érzéseinket, szabadabban lehetünk önmagunk, mert bízunk szeretteink elfogadásában és együttérzésében. Ilyen légkörben könnyebb megosztani az életünk eseményeit és saját hasznunkra fordítani a családi közösségben felhalmozódott tapasztalatot és tudást. A családi életünk pozitív légkörének kialakításához elengedhetetlen, hogy képesek legyünk uralni az érzéseinket és ne azok uralkodjanak rajtunk. Két ember közötti valódi kapcsolódáshoz ugyanis elképzelhetetlen egy bizonyos fokú higgadtság. Önmagunk lecsillapítása, fojtogató érzelmeink mérséklése, a szorongás, az ingerlékenység kordában tartása nélkülözhetetlen az együttéléshez. A saját érzelmeink felismerése mellett ugyanilyen fontos a másik érzelmeinek felismerése is. A mimika, a gesztusok, a testtartás rengeteg információt árulnak el a másik ember érzelmi állapotáról. A család nyugodt légkörének kialakításához nagyban hozzájárul a hangnemünk, hiszen a kiabálásunk a rossz kommunikáció jele. Ez ugyanis ellenséges viszonyt hoz létre. Kerüljük a kiabálást és a kapcsolatunk máris nyugodtabbá, meleggé és biztonságossá válik.

    Minden párkapcsolat egy folyamatos érzelmi adok-kapok helyzet. Jót adni azonban csak akkor tudok, ha képes vagyok belehelyezkedni a másik világába. Mitől lehet kiegyensúlyozott egy családi élet? Fontos, hogy a párok egymásra tudjanak hangolódni. Támogatják a pozitív érzelmeket, amit egymás iránt éreznek. A konfliktusok után (amelyre szükség van) helyreállítják a kapcsolatukat, vagyis a vitás kérdéseket megbeszélik, hiszen ez fejleszti mindkettejük személyiségét. A mindennapokban többet bíztatják egymást, mint kritizálják. Fontos felismernünk azt a négy ártalmas jellegzetességet, amelyek ártanak a nyugodt légkör kialakításához:

    • Összeolvadás. A határok nem tiszták a családtagok között, mindenki belelóg a másik személyes terébe, nem lehetnek magánügyek, mert az a „családi egység” megtagadásának számít.
    • Túloltalmazás. Nem a másik valódi szükségleteire válaszol, inkább a saját szorongásokra. Fájóan csorbítja ezzel a másik kompetencia és életrevalóság érzését.
    • Rugalmatlanság. Fenyegetőek a látszatbiztonságra nézve az új megoldások és az alkalmazkodás a másik igényeihez.
    • Konfliktuskerülés. A kapcsolat vélt megóvása érdekében feláldozza az őszinteséget és a saját vágyak, igények nyílt kommunikációját. Pedig egy-egy jól irányzott konfliktus gyakran felszabadító tud lenni. Segítségével közelebb kerülhetünk egymáshoz, és megtapasztalhatjuk, hogy kapcsolatunk erős és kibírja a vihart.

    A párok közös munkájuk eredményei lehetnek a következők:

    • Hatékonyabb problémamegoldás
    • Eredményesebb kommunikáció
    • Könnyebb döntéshozatal
    • Kiegyensúlyozottabb érzelmi élet
    • Harmonikusabb emberi kapcsolatok
    • Átalakuló prioritások
    • Mélyebb önismeret
    • Önelfogadás

    Általános érvényűnek mondható, hogy az együttérzésen alapuló kapcsolatok képesek olyan klímát kialakítani a családban, amelyben mindenki kellőképpen növekedhet. Fontos a napsütés, de olykor beborul, mert eső is kell a fejlődéshez.

    „Minden ember más világ, más világrend. És sohasem önmagunk felett ítélkezünk, ami kötelességünk volna, hanem egymás felett, amihez nincs jogunk.„ (Aszlányi Károly)

    Irodalom: Orvos-Tóth Noémi (2018): Örökölt sors - Családi sebek és a gyógyulás útjai Kulcslyuk Kiadó Kft

    Blogbejegyzés 16

    Amikor gyermekemet megszültem nem is gondoltam arra, hogy az elfoglalt férjem mellett ki fog nekem segíteni a nevelésben. Mindketten dolgoztunk és tanultunk egyszerre, szerencsére az egyik nagymama a szomszédunkban lakott és így nem csak a meleg kifli várt reggelente az ajtó kilincsen, hanem ha szükségem volt rá vigyázott is az unokára két - három órát. Amikor a másik nagymama nyugdíjba ment 55 évesen, hogy végre unokázhasson, a téli időszakra odaköltözött hozzánk, ami nagy áldás volt mindannyiunk számára, hiszen mi szülők egy kissé munkamániások voltunk. Milyen lehetőségünk van ma nekünk nagyszülőknek, akik 65 évesen megyünk nyugdíjba? Az első, amire nagyon kell figyelnünk, hogy egészségesek legyünk és fittek, fizikálisan és szellemileg követnünk kell a mindennapi változásokat, hogy a 21. századi nagymama szerepre megfeleljünk. Miért is más ma a nagymamaszerep?

    Manapság a nyugdíjkorhatár megemelése miatt többnyire még dolgoznak a nagyszülők, másrészt az átlagéletkor növekedésével gyakran a szüleiket is gondozzák, vagy gondoskodnak róluk. Megváltoztak az irányvonalak, amely szerint a nagymamáknak vannak egyéni céljaik, amit meg szeretnének valósítani. Hatvan fölött még lehet, hogy egy új munkába fog, ahol az

    előmenetelét is megélheti, új dolgokat kell megtanulnia, vagy egy új párkapcsolata is kialakulhat és mindkettő bizony idő és pénzigényes. A nagyszülői szerepbe is bele kell tanulni, ugyanúgy ahogyan partnerünk társává is fokozatosan válik az ember.

    Azok a nézeteltérések, melyek már elcsitultak a felnőtt gyermekünk és köztünk egy baba születésével és nevelésével, jó eséllyel újra felszínre kerülnek, most kiderül, hogy mennyire tekintjük felnőttnek szülővé vált gyerekünket, és mennyire ment végbe a leválás. A két nemzedék nevelési elvei a fegyelmezéssel kapcsolatosan nagyon eltérőek lehetnek és ebből rengeteg nézeteltérés adódik a szülő és gyermeke között.

    Van olyan nagyszülő, aki több korlátot állít az unoka elé, mert úgy látja, hogy a szülök ezt nem teszik meg. Van a másik véglet, aki elkényezteti az unokát, hiszen a családi elvárásokat nála nem kell betartani. Fontos, hogy a nagyszülők tudomásul vegyék, hogy a pályán a szülők játszanak. Ők nevelik a gyermeküket úgy, ahogyan ők jónak látják. A nagyszülők olyanok, mint a tartalékjátékosok a kispadon: nem rájuk irányul a figyelem, de nagyon fontos szereplők.

    Nagyon lényeges, hogy a nagyszülők fogadják el, hogy azért van szükség a segítségükre, hogy az anya vagy az apa elmehessen sportolni, tanulni vagy csak egyedül vagy párban szeretnének sétálni egy kicsit. Fontos, hogy nagyszülőként meséljünk családi történeteket, a családi múlt átadásával alapozzuk meg az önbecsülésüket és mintát mutassunk arra, hogy nagyszülőként is lehet jókedvűen, hasznosan és a jövőbe vetett hittel élni.

    Irodalom: L. Stipkovits Erika: Nagyszülők a kispadon?

    Blogbejegyzés 17

    Családi légkör

    Sokat gondolkoztam azon, hogy mitől van az, hogy az egyik családban otthonosan érzem magam, a másikban pedig feszült vagyok és alig várom, hogy elmenjek onnan. Mindig is törekedtem arra, hogy az otthonomban nyugodt és harmonikus légkört alakítsak ki. A munkahelyemen pedig legyek vidám, humoros és mindenkihez legyen pár kedves szavam. Minden egyes ember kialakít maga körül egy légkört, legtöbbször rajtunk múlik, hogy mi ezt milyenné tesszük. Mit is érdemes tenni, hogy ez a légkör nyugodt, kiegyensúlyozott és netán vicces legyen?

    A legfontosabb, ha párban élünk, hogy bizalommal forduljanak egymáshoz és ha van gyermekünk, akkor ők is minden gondjukkal, kérdéseikkel odafordulhassanak a szüleikhez. A szülők bensőséges és biztos érzelmi kapcsolata adja meg azt a szilárd hátteret, amely a gyermek egészséges fejlődéséhez szükséges. Nagyon fontos, hogy jusson időnk egymásra. Legyen időnk leülni közösen vacsorázni, őszintén, nyugodtan beszélgetni és egymásra odafigyelni egy kicsit ebben a rohanó világban. Legyen időnk a gyermekeinknek esti mesét olvasni és beszélgetni velük, hiszen ilyenkor taníthatjuk meg az életben való eligazodás dolgaira. Ezek látszólag nem tűnnek nagy dolgoknak, mégis óriási értékük van a jó légkörű család kialakulásában.

    A családot az érzelmi kapcsolatok tartják össze, ezért erre a